Nem oly rég tizennyolcan ültük körül az asztalt Gyenesdiáson. Négy generáció, mind rokonok, olyannyira, hogy csupán három, összetéveszthetetlenül rendes, böcsületes magyar vezetéknéven osztozunk. Szeretet, béke és összetartozás járta át a délutánt. Ez nálunk nem valami formalitás, itt tényleg mindenki tud mindenkiről és szoros, valódi kapcsolatot ápolunk, legfeljebb így, egy helyen nem vagyunk mind jelen gyakran. Merthogy négy különböző állampolgárságot számoltam össze, és három kontinens hét országában élünk. De Magyarországon találkoztunk, alapvetően magyarul beszélgettünk és a kertben egy magyar zászló lengett. Gondolom, ezt hívják kötődésnek. Pedig nem is mindenki született ám Magyarországon, van akinek már a szülei sem.

Ugyanezen a napon ez az agymerev törpefasz azt mondja: "a fékek és ellensúlyok az EU blablája, nálunk feladatok és hatáskörök vannak”.
Egészen biztos, hogy ebben a mi kis családunkban nemsokára még több zsebben fog lapulni útlevél olyan országokból, ahol azért mégis vannak fékek és ellensúlyok (nem, nem egyensúlyok, Házelnök Úr), és azt sem zárom ki, hogy a következő találkozóra is már a határ másik oldalán kerül sor. Mondjuk valahol a "gazdag és gyenge" Unió és nem a Türk Tanács egyik tagországában. 

Megtehetjük. Csak ez kinek, tényleg kinek jó?

Szálljatok, Zöld Sasok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.