Erőt vettem magamon (figyelemmel e bejegyzés tárgyára, ez egy szóvicc volt), úgyhogy akkor tovább a goai infrastruktúra bemutatásának rögös útján.

A sport minden életkorban hasznos és fontos. A bícsen rohangálást szívesen kiegészítem egy kis gyúrással, amelynek megfelelő terepe a konditerem. Amikor ezt bevallottam egy kedves barátomnak és kollégámnak, megrökönyödött. Pedig edzőterembe menni szórakoztató, különösen ha az olyan, mint az itteni.

A történet ott kezdődik, hogy abban a komplexumban, ahol lakunk, a Ruby Residency-ben van egy ilyen egység, de annak állapota a karbantartás teljes hiánya folytán rohamosan romlik. Amikor, a monszun páráját kihasználva, a tükör szélén felhalmozódott mocsokban szép, terebélyes gombák nőttek (nem penészgomba vagy fungi értelemben, hanem rendes, kalapos cuccok), akkor úgy éreztem, ebből elég. Szerencsére, igen jó ütemérzékkel, megnyitott a faluban a Norbert's Fitness Studio.

Én pedig karácsonyi ajándékként kaptam a csajomtól egy négy hónapos bérletet oda. Tehát update Norbival!

Január 1-től szólt az előfizetés, úgyhogy haladéktalanul (értsd: 4-én, mire végre úgy-ahogy felépültem a Szilveszterből) be is jelentkeztem Norbiéknál. Gondoltam, majd lesz valami papírmunka, aláírom, hogy én vagyok a hibás, ha fekvenyomás közben rámhullik a százkilós vastermék. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy szoktam figyelni az újlipótvárosi River Fitnessben is, ott ezt úgy kell mondani, hogy "megjáratom a mázsát".) Esetleg kapok egy szép kártyát, ilyesmi. Hát nem. Mondták, hogy arcról úgyis tudják.

Azóta járok. Pontosabban próbálok bejutni, amikor ezt lehetővé teszik. Merthogy nyitvatartásuk rendje sajátos szempontrendszert tükröz, jelszavuk az lehet, hogy "mindent a személyzet kényelme érdekében"! Reggel korán nyit, de fél 1-től 4-ig zárva van. Mert bár ez egy légkondis hely és az ebédszünet a vendégek egy részének lehetőséget adna egy kis edzésre, ez az intervallum a papika-csucsuka idő az itt dolgozóknak is, nyilván nem lehet hát őket ettől megfosztani. 3 és fél óra. Azon is gondolkodhattak, hogy vajon mikor érhetnek rá leginkább a bérletesek. A válasz nyilvánvaló: vasár- és ünnepnapokon. Meg is született hát legott a logikus reakció: ezeken a napokon zárva.

Ha tehát sikerült magamat betrükköznöm az intézményben, kezdetét veheti az erőfejlesztés. Nekem megvan a saját programom, úgyhogy nem igénylek szaksegítséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki tudom vonni magamat a személyi edzők hatásköre alól. Először is sokan vannak. Arra a kb. 150 m2-re jut 5 - 6 egyidőben. Másodszor, és főleg, hangosak. Nagyon hangosak.

A Sikoltók:

A Norbi iskolában feltehetőleg megtanítottak nekik két alapvetést. 1. Az a vendég, aki megengedheti magának a szolgáltatást, maga nem számolja az ismétléseket, (lehet, nem is tudná), megérdemli, hogy helyette ezt mások tegyék. 2. Motiválni embert legjobban üvöltéssel lehet. A tananyag része lehetett továbbá a számok angol megnevezésének gyakorlása, 1-től 10-ig, cool akcentussal.

A fentiek eredményeképpen a terem valamelyik sarkából, de lehet, hogy egyszerre három helyről is bődülések hangzanak fel folyamatosan, mint mondtam, a lehető leghangosabban. A számok, emelkedő számsorrendben, így néznek ki tehát (héttől fölfelé extrával!)

• váá
• tuáá
• szrééé
• fuá
• fáó
• szoiksz
• szeveéé – láávli (lovely)
• eiii – gúdboááá (good boy, nőknek is ez jár)
• náááj – lasztvan (last one)
• tueen – gúdvan (good one)

Amennyiben ettől még nem szakadt le a feje a kuncsaftnak, akkor a zenétől biztosan le fog. Jó gyúráshoz szól a nóta, ez eddig rendben van. Egyszer régen egy ilyen Ráday utcai pincében, ahol a rádió ment mindig, mondta is nekem a kolléga, hogy "tudod miért szeretek ide járni? - ??? - Jó az énekes!" Az viszont nem biztos, hogy a nagyszínpad lepipálását kellett volna kitűzni hangerő terén. És talán még ez is elfogadható lenne, na de mi dől a hangszórókból? Feltételezem, hogy valahol a darkweb legmélyén megbújik egy lejátszási lista direkt konditermek számára, amit mind le is tölt és lelkesen használ. Más magyarázatot nem nagyon találok arra a jelenségre, hogy ugyanaz a fos szól a labuani Swole Up Gym -ben mint a canaconai Norbert's-ben. Mondjuk van ennek humoros aspektusa is, miként a filmek itteni feliratozásának (bővebben erről itt:), mégpedig az, hogy az angol szövegértési képesség nem fedi le a dalszövegek tartalmát. Így aztán az egyébként meglehetősen prűd közegben vidáman mehet kedvencem, a korai kiégés problémáját boncolgató "I work hard every motherfucking day-ey-ey-ey" kezdetű sláger, az edzésmunkát végző személy hogyléte felől tudakozódó "Are you drunk now?/Are you high now?", illetőleg a szociokulturális közeget figyelembevéve rém adekvát "I kill 'cause I'm hungry (+shit, fuck)". Meg kell azonban hagyni, hogy van egy, amely az előadóművész őszinte döbbenetéről tanúskodik és így kezdődik: "Mayday, mayday / I've been thinking" (SOS, SOS / Gondolkodtam). Nyilván, így elsőre, elég nagy sokk lehetett.

Különben van kültér is, ez az úgynevezett Agility Arena

Magam ezt mindközönségesen udvarnak hívnám mondjuk, már csak azért is, mert időnként áthajt rajta egy motor. Itt kínlódnak a rockynégyek, akik nem dőlnek be holmi hájtek baromságnak, mint a Dolph Lundgren nevű szovjet személy, inkább favágással meg talpfa láncon rángatásával készülnek. és nyernek. Az Agility Arena területén traktorgumit kell görgetni meg nagy kötelet cibálni. Hogy ezért minek fizetni, azt nem pontosan értem, hiszen traktorgumi kellő mennyiségben lelhető fel a természetben is, és ha a rockynégy egyből a szeméttelep felé fut vele, hasznot is hajt.

Viszont tisztaság van, azt meg kell hagyni. Folyamatos a takarítás, ami az indiai átlagot tekintve dicséretes. Más kérdés, hogy amikor elérkezettnek látják az időt, erre, akkor aztán nem ismernek sem istent, sem embert. Terminátor takarításként jellemezhetném az akciót, amit nyilván nyitvatartási időben kell végrehajtani, hiszen a már említett 3 és fél órás napközbeni zárva tartás nem lenne elegendő. Ha útban vagy, félrelök, ha fekszel, átsöpör a fejeden. De legalább nem kér meg arra, hogy tarts szünetet, inkább haláltmegvető bátorsággal nyúlkál bele az olyan jellegű, éppen mozgó gépekbe, mint például az elliptikus tréner. A kereskedelmi búvárok (akik kalapálnak meg hegesztenek) közt van egy mondás, miszerint "ne dugd bele az ujjadat oda, ahová a farkadat nem dugnád", oszt mégis tele a világ négyujjú kollégákkal. A konditermesek még a tapasztalatgyűjtés stádiumában járnak, be fogok számolni róla, hogy idővel még mindig tudnak-e öt sört rendelni kézjellel. 

Azt mondja ott az egyik felirat, hogy ne akkor hagyd abba, ha elfáradtál, hanem ha befejezted. Most befejeztem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.