Korábban meséltem arról, milyen alaphelyzetből indul Indiában (Goán) a párkeresés és hogyan is zajlik az. Mármint általában. Mert azért szerencsére, jegyzem meg elfogultan, nem mindig recept szerint megy ez. Ezért most - feltartva mindazokat, akik már úgy várják a szép esküvői fotókat, hogy aztán rákanyarodhassunk a nászéjszakára - álljon itt egy pár szó a lázadókról és másképpgondolkodókról.

III.  A házasság gerillái és mártírjai

Ők azok, akik sokat kockáztatnak. Le a kalappal előttük!

Megesik, hogy két ember tényleg csak simán egymásra talál, és úgy határoznak, együtt szeretnének élni. Az esetek döntő többségében errefelé ennek egyetlen módja van, mégpedig ha megszöknek. Lehetőleg jó messzire. Annak az esélye ugyanis, hogy a szerető családok beleegyeznek a házasságba, elenyésző. Valószínűleg nem megfelelő a másik kasztja, vagyoni helyzete, iskolázottsága vagy túl barna az illető, az meg már milyen. Ha mégis mindez stimmelne, akkor se jó, mert hogy néz az ki, hogy ezek a gyerekek csak úgy figyelmen kívül hagyják a szülői autoritást! Rend a lelke mindennek! Legalábbis, ha arról van szó, hogy tudja mindenki a helyét a világban. Aztán persze a lakás, iroda, üzlet, utca hajazhat disznóólra, az már nem baj, csak riszpekt legyen.*

A Világörökség részét képező Elephanta Island bejárata

Nem mondom, láttunk példát arra, hogy az illetékesek valahogy mégis megenyhültek, és tudomásul vették a tényeket. Addigra a pár már tényleg összeházasodott, és több mint egy évet töltöttek száműzetésben. A vicc az, hogy a srác volt az első, aki nekem elmagyarázta, hogy a szülők által öréndzsölt házasság az remek, leveszik a terhet a válláról. Kérdésemre, hogy mi van, ha mégsem tetszik az ara, azt válaszolta, hogy az nem lehet, mert a szülei neki mindig a legjobbat akarják. Vaslogika. Erről az elvi alapról azért valahogy ő is lehasadt, mihelyt meglelte azt, akit a felmenőknek azidáig sajnos nem sikerült.

Nekik hatalmas szerencséjük volt, az biztos. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról. A minap olvastam egy cikket a tárgyban. Ti is megnézhetitek itt, de a lényeg az, hogy egy fiatal pár megszökött, hogy szülői engedély nélkül házasságot kössön, de meggondolták magukat, és visszatértek falujukba, abban a reményben, hogy megkapják a rokonság engedélyét egybekelésükhöz. Ez nagy hiba volt, ugyanis a lányt meglincselték, a fiút pedig a lány rokonai lefejezték. Meee nincsen neki becsülettye, és akinek nincsen becsülettye, annak meg kő haaani! Há nem?

Na. Ilyen gyilkosságokból a statisztikák szerint van vagy 900 évente Indiában, de én - azt hiszem, alappal - feltételezem, hogy a szociokulturális háttér, az iskolázottsági hiátusok, valamint a kommunikációs eszközökhöz való hozzáférés nehézsége folytán e téren jelentős a látencia. Magyarán sokkal nagyobb a valós szám, csak az egyes eseteket vagy eszébe sem jut senkinek ezt a hatóságok orrára kötni, (illetve ha eszébe jutna, őt is lefejeznék), vagy nem emberölés történik, hanem előre kitervelt háztartási baleset. Mindenki tudhassa, hogy a konyha veszélyes üzem, az állatok néha megvadulnak, a kút meg mély. Csak az emberi sötétség mélyebb.

Egyébként az sem ritka, hogy a család arra is veszi a fáradtságot, hogy kinyomozza, hol bujkálnak az elkövetők, aztán utánuk mennek és ott végzik ki őket. Ezért a rendőrség és más szervezetek számos menedékhelyet tartanak fenn a szökött párok, vagy a pár valamelyik tagja számára. Szükség van ezekre, évente százával veszik igénybe a "szolgáltatást". (Az most nem tartozik szorosan a tárgyhoz és ezért ne is menjünk bele, hogy a lokál rendőrőrs helyi viszonyokba feltehetően erősen becsatornázott személyzete vajon mit /nem/ tesz egy készülő megkövezés vagy felkoncolás esetén.)

Egy sajátos, és a turizmus miatt leginkább Goára jellemző alesete a gerillaházasságnak az import. Bizonyára tájékozatlanságomnak tudható be, de nekem komoly meglepetést okozott a külföldi - indiai házasságok nagy száma. A külföldi alatt itt nyugati fehérek értendők. Az indiai családok ilyenkor esetenként távol vannak, akár több ezer kilométer távolságban, hiszen Goára sokan csak dolgozni vagy árulni jönnek olyan helyekről, mint mondjuk Kasmír. Így aztán talán jó darabig nem is tudnak a történekről. És ha igen, akkor is könnyebben adják áldásukat, mert a külföldi az valahogy kívül esik ezen az egész rendszeren, a fehér ember a rokonságban meg mégis csak előrelépés, ugye. Sőt, e - külföldiekkel érdemben kapcsolatot létesíteni képes - körben még a felvilágosultság sem zárható ki teljesen. Érdekessége a jelenségnek, hogy az általam ismert mintegy tucat esetből egyben sem a feleség az indiai. Mivel női szemszögből, bármennyire is szeretném néha, nem vagyok képes a világot szemlélni, csak annyit mondhatok, hogy a motivációt nem pontosan értem. Attól tarok, sokszor maguk a résztvevők sem, tekintve, hogy saját, nem reprezentatív mintámban a válások aránya mintegy 80%. Annak a 20%-nak viszont szívből szurkolok.

Amúgy is van azért remény. A tévé, ami a legretkebb putriban is nyomul egész nap, az Indiában hihetetlenül olcsó mobiltelefon, meg (már ahol) az internet lassan megváltoztatja a fiatalok hozzáállását és a konspirációra is jobban módot ad. A következő kedves történet ezt igazolja.

Van nekünk egy keresztény hölgyismerősünk, aki maga találta a párját. Valahogy az interneten leltek egymásra, és működött közöttük a kémia. A konkrét kémiai kísérletezést nehezítő tényező csak az volt, hogy a lány Goán ücsörgött, a fiú meg Amerikában, ahonnan - feketemunkás lévén - nem tudott csak úgy eljönni, mert soha nem mehetett volna vissza. Úgyhogy a kapcsolat maradt egyelőre virtuális síkon. A szerelem azonban így is szárba szökkent és az ifjak úgy határoztak, összeházasodnak. Valamilyen csoda folytán ehhez a két család is hozzájárulását adta, úgyhogy megkezdődhettek az előkészületek. Minthogy ők szerettek volna saját lakást, a srác elkezdte hazaküldeni a pénzt. A lány és családja kinézte, megvette az ingatlant, majd felépíttettek rá egy házat. Amikor ez mind megvolt, kitűzték az esküvőt. Nos, a vőlegény ekkor, a nagy nap előtt két hónappal jött haza és volt először módja élőben találkozni leendő asszonyával. "Megismerkedésüktől" eddig a napig hét (7) esztendő telt el.

Így is lehet. Az ő esküvőjükről számos képet kaptok. Legközelebb.

***********

* Riszpekt témakörben, ha már nem lehetett sokat nevetni a fentieken, kedvenc rövid videóm, amit szeretettel küldök Goa, India és a világ valamennyi sakkfigurára emlékeztető (ti. sötét paraszt) szülőjének.

Szigorúan 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.