Papucsálat megpróbál felébredni tetszhalott állapotából. Ehhez, úgy tűnik, szegénynek arra van szüksége, hogy ismét Indiában legyen. Azt meg viszont, ha valaki ideérkezik, nagyon is észreveszi. Ennek alátámasztásául hadd meséljek az elmúlt, csupán három napból ezt-azt.

Indiában a reptérre belépni is csak jegy- és útlevél-ellenőrzés után lehet, de a nagyobb terminálokon még bent is, nekem randomnak tűnő helyeken, újra és újra ellenőrzik ugyanazokat az iratokat. Ezt a szép feladatot katonák látják el, akik most, a terrorveszélyre tekintettel, még többen vannak. Mondjuk a létszámgyarapodást leginkább golyóálló mellényben, kerekeken guruló, kémlelőablakos kis páncéllemez mögött műanyag széken üldögélő, géppisztolyos szerencsétlenek jelentik. Ezt a jelenséget lefotózni nem mertem, hátha az a fegyvernek látszó tárgy mégis működik.

Naszóval az egyik ilyen beléptető katona megállít és mivel ez az útlevélből számára nem derül ki, megtudakolja, honnan jövök és a válasz után rögtön azt is, hogy mondják magyarul, a "jó reggelt"-et. Mondom neki, mégpedig korrektül, mert nem vagyok olyan, mint az a valaki, aki miatt a dahabi bazáros minden magyart hangos "a fasz üsse ki a szemed" felkiáltással üdvözöl. Gyakorolja, ismételgeti, korrigálom, elvagyunk. Mögöttem gyűlik a sor, mondom a közegnek, hogy hát szerintem menni kéne. Ezt ő elengedi a füle mellet és csak megy tovább a "dzsó regilt", míg inkább elfogadom tökéletesnek az utolsó variációt, csak haladjunk már. 

Ez meg is lenne, határőr. Aszongya hova megyek? Goa. Piknik céljából? Nem, még csak nem is holiday, amire gondoltál, munka lesz az. Miféle? Scuba diving. Hö? Víz alá megy, nézi a halacskákat, izé palack a hátán. Mutatom is mindezt az egyértelműség kedvéért, megint csak népes közönség előtt. Megérti, felderül az arca és megkérdezi, hogy ezzel a búvár beosztásommal boldog vagyok-e. Hát mondom, persze. Aszongya, az nagyon jó, ha én boldog vagyok, akkor ő is. Most már visszakaphatom a passzust.

Ez egy ilyen hajnal, pedig nem is ittam, csak megérkeztem Indiába, az meg erősebb tudatmódosító az alkoholnál.

Eljutottam Goáig és beköltöztem új lakunkba. Ez ugyan nélkülözi a korábbi szállás falusi romantikáját, ellenben a hatodik emeleti ablakokból és a teraszról olyan kilátást kapunk, hogy a Papucsállat kizárólag azért nem fossa le a bokáját, mert nincs neki.

És bár egy elég korrekten berendezett lakásról van szó, az hamar kiderült, hogy a kettőből egyik fürdőszobában sincs egy tükör, és a nyomokból úgy látszik, hogy soha nem is volt. Egész alakos, nagy tükör van három is az egységben, de az a kis, praktikus fajta az elfelejtődött. Talán csak nők vagy szakállas férfiak laktak itt eddig. Vagy szakállas nők. Azt mondták, majd hoznak egyet, de ez eddig még nem történt meg. Vehetnék persze mondjuk száz rúpiáért, de azért sem! Vannak elvek is! Úgyhogy addig, jobb híján, a szelfi üzzemmódba állított telefonom segítségével borotválkozom. Tisztára, mint egy idióta.

Aztán elmentem megvásárolni a legszükségesebbeket, úgy mint sör. Jöttem szépen haza és a liftben - esküszöm, így igaz - éppen azon gondolkodtam, hogy vajon mi lehet a protokoll áramszünet esetére, midőn elment az áram, ennek következtében pedig a lift megállt. Tudom, hogy van a komplexumban generátor, úgyhogy néhány percet türelmesen vártam a sötétben, később a telefon fényénél. Semmi. Ha csak azt nem tekintjük valaminek, hogy kezdett a bádogkasztniban olyan negyven fok lenni. Úgyhogy, az elvárásoknak megfelelően, kicsit csöngettem, majd nagyon csöngettem, majd dörömböltem. Semmi. Úgy tíz perc után, a térerő renyhesége miatt az ajtóra tapadva felhívtam az irodát. Ezután már csak újabb pár percet kellett várni arra, hogy megérkezzenek a szakemberek, akik csináltak fényt és leirányították a kabint a földszintre. Viszont ekkor sem engedtek ki, pedig már meglehetősen ideges és panaszos üvöltésbe kezdtem, hanem nekiálltak megkonzultálni a helyzetet. Az eredmény az lett, hogy felküldtek az ötödikre (ami azért különösen okos, mert a lakás a hatodikon van), ahol végre, tizenöt perc után, a tökömről is izzadtságot folyatva kiszabadultam. Persze értem én az eljárást, nem akartak szembesülni egy feltehetően felfokozott izgalmi állapotban lévő, káromkodó külföldi vendéggel. Úgyhogy megoldották.

In Goa we trust!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.