Kérem szépen, tudományos munkásságom előrelendült, nem várt inputok folytán. Korábban már publikáltam kutatásaim lenyűgöző eredményeit, az akkor ismert világ koordinátarendszerében. Új fejlemények és tapasztalatok ugyanakkor a továbbra is működő modell kiegészítésére ösztönöztek.

A témához eredetileg empirista - purista szemlélettel közelítettem (v.ö. tiszta szesz), azonban be kellett látnom, hogy a laboratóriumi formula az emberi tényező sajnálatos létezése miatt a valóság próbáját nem állja ki minden esetben.

A probléma lényege, hogy a PIAL értékét csupán az egyéni kvalitások által meghatározottnak tételeztem és nem vettem figyelembe a brutális hatósági beavatkozás, mint korlát létezésének lehetőségét. 

Papucsállat 1. számú komplementer megfigyelése: a Labuan-redukció

Történt, hogy a PIAL érték zökkenőmentes fenntartását anyagi oldalról nagymértékben támogató duty free rendszerre, a régi szép időkben csempész-, ma már csak adóparadicsom Labuanba érkezésünket pontosan egy (1) héttel megelőzően sújtott le a kormányzati ököl. Mivel a szisztéma korábban mintegy huszonöt évig állt fenn töretlenül, azt is mondhatnám, hogy hja, ilyen az én formám. De akik jól ismernek, tudják, hogy ilyet én nem mondanék. olyat annál inkább, hogy miért nem veri beléjük a *** a kóchengeres ***-t.

Az új rendszer szerint minden vásárlónak regisztrálnia kell és csupán egy havi kvóta szerint jogosult alkoholos italokat vásárolni (Labuan-redukció). Itt azért megjegyezném, hogy összességében ez nem veszélyeztette személyes PIAL értékem karbantartását, lévén szó havi 5 liter töményről és 3 láda, vagyis 72 kis(!) sörről. Sajnos a rendszeren belül meghúzódik némi aránytalanság, nevezetesen hogy az átlag napi 2,4 kisüveg sört nem tartottam kielégítő eredménynek. Ez elviekben ismételten a már nagyjából magam mögött hagyott töményezés irányába terelt volna. Ennek elkerülése érdekében sietett azonban segítségemre drága nőm, aki az illegalitás talajára lépve saját fejadagja terhére juttatott többlet sörökhöz. (KKK = Kívánatos Kvóta Korrekció)

Azt is meg kell jegyeznem, hogy némi fényt villantott fel az alagút végén az, hogy azért Labuan mégiscsak Ázsia. Ennek következtében a kisebb Tesco méretű One Stop Duty Free üzletben lebonyolított első beszerzésem során valóban regisztráltak és könyvelték a tételt, de másnapra a szolgálatos három darab rendőr nyomtalanul eltűnt és - bár próbavásárlásokra sort kerítettem - a nevem mellett szereplő számok növekedése jó ideig nem rondított bele a kellemes, trópusi hangulatba.

Bájos aspektusa a problémakörnek az, hogy a muzulmán lakókörzetek közelében lévő boltokat bezárták. Ezt olyan mohamedános hozzáállásnak nevezném, mint mondjuk az iszlám bankolásban a kamatszedési tilalom kreatív áthidalását lényegében verbális eszközökkel. Mert hát melyik az a száraz torkú igazhitű, amelyik nem képes átmenni a cél érdekében a szomszéd kerületbe vagy elküldeni a kutyahitű havert a boltba? Vagy melyik nem képes a cserépkályha mellett rottyantott, kukta gyorsfőző fazékban hevített krumplicefrét lepárolni a fregolira akasztott apparát segítségével? Melyik?

Elkalandoztam a felelőtlen és üres sztorizgatás irányába, de a lényeg tehát: a  rendszer lehet természetellenesen felső korlátos is.

Papucsállat 2. számú komplementer megfigyelése: a Goa-irregularitás

Annak ellenére, hogy Goán úgy általában nem lehet panasz a kísérleti alapanyagokkal való ellátásra, van az indiai kormánynak egy elégé el nem ítélhető gyakorlata, az ún. dry day rendszeres alkalmazása. Nomen est omen: ezeken a napokon - ha csak rajtuk múlik - száraz marad a torok. Stabilan csupán egy, helyesen talán feketével jelölendő nap szerepel a kalendáriumban, október 2., Mahatma Gandhi születésnapja. Sajnálatos módon azonban ebben az országban is rendszeresen tartanak választásokat, nem is keveset. (Erről részletesebben itt.) Van összindiai, goai és önkormányzati, persze külön-külön. És mindegyik egy többnapos folyamat. Ugye maga a szavazás, aztán az eredmény kihirdetése és közbülsőleg bármi, amit a hatóság az átlag népesség szempontjából felkavarónak minősít. Ilyenkor legott elrendelik a szesztilalmat. Ezzel gondolják megelőzni egyfelől a korhely korteskedést, másfelől azt, hogy az ellentétes táborok képviselői hindu illetőleg keresztény szellemben részegen agyonverjék egymást. A bezárás időpontjáról és tartamáról előzetesen a boltosok sem nagyon tudnak, volt olyan, hogy egyszer csak délután ötkor történt ez. 

Itt jön képbe a tudós ember előrelátása. Miként Hofi mondotta volt, az a melós, akinek nincs otthon annyi vegyespálinkája, hogy kilencig kitartson, az száradjon ki. Ha viszont ez sem segít, bizton számíthatunk arra, hogy Indiában mindenre van  megoldás. Jelen esetben az, hogy a boltos házánál kell kopogtatni, aki a hátsó ajtón keresztül kiadja a kért terméket, törzsvevők esetében felár nélkül. Csak annyi az igénye, hogy egy lepedővel vagy ilyesmivel érkezzünk, amivel aztán letakarhatjuk a robogón a ládát. Mert az ugye tök normális, így gyanús sem lehet, hogy ilyen nehéz időkben az emberek faluszerte textillel burkolt kockákkal motorozgatnak.

Megfogva tehát itt is a lényeget: amennyiben a kutató nem kívánja magát kiszolgáltatni ellátási irregularitásoknak, előrelátásra, tervezésre, készeletezésre és kapcsolatrendszerre van szüksége.

Végül, oldandó a téma komolyságából adódó feszültséget, egy személyes jótanács.

Hennessy helyett Honey Bee!

"Azonos hatás, kedvező áron!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.