Jó, hát eltűntem. Mondhatnám azt, amit ilyenkor szokás, hogy tudniillik be voltam havazva, ha ez - mindent egybevetve - nem lenne tökéletesen nevetséges. Nem, az igazság az, hogy tudományos kutatással foglalkoztam, amelynek eredményét most szeretném megosztani veletek és a világgal.

Az egyszerű, a tudományokkal bensőségesebb kapcsolatot nem ápoló lakos is bizonyára kifigyelte, hogy mihelyst betette hazánkba büdös lábát a karvalytőke, azonnal rávetette magát ősi jussunkra. A korsó összement 4 decire, a feles meg 4 centre. Az egyébként is borongós magyar néplélekre gyakorolt hatása alapján nyugodtan nevezhetjük ezt piatrianonnak.

Ugyanakkor tény, hogy vannak a világban boldogabb helyek, köztük India, ahol - itt részletezni nem kívánt - kulturális okokból a tendencia ellentétes, és ennek eredményeképp a nagy sör 6,5 deciliter, egy alapadag rövid pedig 6 centiliter. (Lehet persze mindkettőt fele méretben is kérni, mert vannak nők és gyerekek is.)

Sokat töprengtem ezen az igazságtalanságon. Aztán rájöttem, hogy ez valójában nem igazságtalanság, hanem maga a rendszer, amelynek törvényszerűségei vannak. Olyan, mint a Nap és a Hold járásának a tengerekre gyakorolt hatása: ha valahol negatív irányú elmozdulás mutatkozik az italegységben (piaapály), másutt ellentétes irányú folyamatnak kell fellépnie (piadagály). Tehát, jöttem rá, egy adott indivídum által élete során elfogyasztani rendelt alkoholos ital mennyisége állandó. Ha az illető adott időt piaapályos környezetben kénytelen eltölteni, a rendszer, az egyensúlyi helyzet fenntartására való törekvése eredményeképp, piadagállyal igyekszik kompenzálni. Ez a piamegmaradás Papucsállat-féle I. számú vastörvénye.

Természetesen egy vérbeli tudós itt nem áll meg, hanem további vizsgálat alá vonja a felfedezést. Kiindulásként megalkottam a fent már körülírt italmennyiséget, mint állandót jobban leíró terminus technikust. Ez a Personal Indicated Alcohol Level (PIAL), vagy magyarul Személyes ElVárt Alkohol Szint (SZEVASZ). A PIAL szűk értelemben az elfogyasztani rendelt korsók (K) és stampók (S) összegével (K+S) írható le. Ezt módosítja a piaapályt vagy -dagályt jelölő E ország-együttható és természetesen az adott területen eltöltött T idő, napokban kifejezve. A PIAL képlete tehát a következő: T×(K+S)×E.

Ebből következőleg a térben mozgó átlagos személy (a soha nem utazókat és az absztinenseket elhanyagolható rendszerhibaként kezeljük) ideális PIAL egyensúlyi helyzete az alábbiakban foglalható össze:

T₁×(K+S)×E₁=T₂×(K+S)×E₂, ahol az 1 illetve 2 indexek a különböző földrajzi területek megkülönböztetését jelentik.

Nézzük most meg a törvény gyakorlati alkalmazását. Tételezzük fel, hogy egy napi K+S=5 mennyiséget lineárisan fogyasztó személy - nagykorúságától, tehát kocsmában való kiszolgálhatóságától - 20 évig élt Magyarországon, ahol E₁=0.8, majd ugyanez a személy 10 évre Indiába költözik, ahol E₂=1.2. T₁×(K+S)×E₁=7300×5×0,8=29200 és T₂×(K+S)×E₂=3650×5×1,2=21900. A PIAL érték különbségeként 7300 adódik. Az egyensúlyi helyzet eléréséhez - a K+S érték változatlanul hagyása mellett - tehát az illetőnek további 7300÷5÷1,2=1216,66 napot, azaz megközelítőleg 3 1/3 évet kell eltöltenie Indiában fogyasztással.

Fontos tudás! Igyunk rá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.