2012.09.29. 12:05
Semmi politika
Dr. Manmohan Singh, India miniszterelnöke beszélt a néphez. Olyan hihetetlenül szerencsések voltunk, hogy épp elkaptuk egy részét az egyik hírcsatornán. Egyre növekvő döbbenettel néztük a produkciót. Nem az, hogy mit mond: magyarázza az áremeléseket. Nem is azok a szép dakotás közmondások, amelyek rendesen kivertek pár biztosítékot a helyi népességben (a pénz nem nő fán és hasonlók). Még csak nem is az, hogy egy Oxfordban végzett miniszterelnök már a súgógépről felolvasott beszéd második mondatában nyelvtani hibát ejt ("government has recently take"). Ez végülis tökmindegy. Hanem ahogy mondja! Teljesen merev arc, rendkívül ritka pislogás, a test tökéletes mozdulatlansága, gépszerűen monoton hang. Mindez 13 percen át. Ugyanezt egy másik csatornán elmondta hindiül is, ugyanígy, úgyhogy nem nyelvi probléma áll fenn. Semmiképp sem szeretném, ha lemaradnátok az élményről, ezért megkerestem nektek. Az anyag teljes megtekintését azonban csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlom, nekik is csak rövid óm mantrázás után.
Három lehetséges eset van:
- India jelenlegi miniszterelnöke túlságosan szereti a varázsgombát.
- India jelenlegi miniszterelnöke egy droid.
- India jelenlegi miniszterelnöke egy kesztyűsbáb.
A magam részéről a harmadik lehetőségnek adom a legnagyobb esélyt. Nem a többség által tényként elfogadott, átvitt értelemben gondolom, miszerint Dr. Singh a Kongresszus Pártot irányító Sonja Gandhi bábja. Hanem úgy tényleg, mint mondjuk Breki és Miss Röfi. Csak ez lehet.
Szóval nekik ez jutott, ezt választották. Mert, miként sokszor és büszkén hangoztatják, India a világ legnagyobb demokráciája. Ezt meg kell erősítenem. Tényleg vannak választások, kicsit túl sok is (központi parlament, állami parlament, önkormányzat) és én még nem hallottam olyat, hogy választási csalással vádoltak valakit. Nincs rá ugyanis igény. Itt az emberek maguktól is tudják, hogy kire kell szavazni. Máskülönben hogy jönne az ki, hogy India, mint ország 65 éves fennállásából 51 során a kormányzó párt ugyanaz volt és hogy a miniszterelnökök javarészt egyetlen család fiai/lányai? Először volt Nehru, aztán a lánya, Indira Gandhi (a Gandhi felvett név), után Rajiv Gandhi, aki Indira fia és jelenleg Sonja Gandhi, Rajiv özvegye. Ő egyébként - mint olasz - jó érzékkel nem vállalt formális tisztséget, csak a pártot vezeti. (A hölgy mondjuk nem egyértelműen népszerű, egyesek csak úgy emlegetik, mint "Italian whore", amit le sem merek fordítani.).
Mindegy, ők így szeretik, én meg nem politizálok. De azért a választásokat csak végig kellett néznem már többször is, hamár itt vagyok. Kedvencem az önkormányzati. Úgy tűnik, hogy az utolsó szavazásig bezárólag nem sikerült mindenkinek maradéktalanul elsajátítania a betűvetés nehéz tudományát. Ezért aztán továbbra is minden jelölt rendelkezik egy jellel (biztos ezért jelölt), amolyan ovista módra, hogy a kedves, fontos, de még a neveket kibetűzni is képtelen, vagyis totál analfabéta választópolgár gyakorolhassa alkotmányos jogait. Más kérdés persze, hogy – elnézve a helyi miniszterek viselt dolgait – nem biztos, hogy teljesen indokolatlan lenne a műveltségi cenzus bevezetése, mert félő, hogy e vezetőket a szellemileg kissé leárnyékolt tömeg emeli pajzsra, saját soraiból válogatva.
Egy szó mint száz, felénk legutóbb lehetett tehát választani Baba, Labda, Repülőgép és Szekrény között. Jól ráérzett a jelöltek bizonyára professzionális kampánystábja arra is, hogy antagonisztikus ellentét feszül a plakátra írt „szavazz a köcsögdudára, válaszd Antonio Poechvacarrot” jellegű szlogen befogadhatósága és a jelrendszert megszülő betűértelmezési kihívások között. Ezért aztán vizualizálják az üzenetet, együtt pózolva a jelnek megfelelő, konkrét tárgyakkal és mintegy programjuk részévé téve azokat. Labda és Baba esetében ez nem nagy feladat:
Baba egyenesen 3D, ha nem látszana jól a képen: a plakátra rá van ragasztva egy konkrét játékbaba.
Szekrény és főleg Repülő azonban kissé nehezebb helyzetben van.
A választással igazából csak az a gond, hogy az minden esetben pár "dry day-t" jelent, vagyis elvileg nem lehet alkoholt kapni sem a szaküzletben, sem az éttermekben. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a piaboltot a hátsó bejárat felől kell megközelíteni és hozni kell egy lepedőt, hogy azzal letakarjuk a sörösládát a robogón, mégse lássa az egész falu.
Igen. És a végén lesz polgármester, vagyis sarpanch, kiejtve: szarpancs.
**********
Frissítés:
Véletlenül ezt találtam. Van, aki szerint a 2. a tényleges eset. A varázsgombás verzióra még nem találtam bizonyítékot. Nekem amúgy mindegy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
