Múlt éjszaka érdekeset álmodtam.

Pszichológiából kellett egyetemen vizsgáznom. Ráadásul, mivel szír diáknak adtam ki magam, mindezt angolul. Sokan várakoztunk, szám szerint 38-an. Mondtam is magamban, hogy elég nagyot húzott a tanárnő. A folyosói beszélgetésből kiderült, hogy én vagyok ott az egyetlen, aki ténylegesen pszichológiát tanul, mindenki másnak ez csak egy tantárgy a más irányú képzésében.
Tovább nehezítette az amúgy is összetett helyzetet, hogy hírét vettük, a tanárnő unokája mindössze négy feladatlapot hozott, úgyhogy ezt pótolni kell. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon ott bent mit is fogok csinálni. Volt nálam egyébként egy tankönyv, annak a címéből derült ki számomra, hogy miből is kellene majd ténylegesen vizsgázni. Ki, ennek ellenére, nem nyitottam. Inkább arra gondoltam, hogy úgyis valami bullshittelés lesz, az meg elég jól megy, és azt találtam ki, hogy elterelem a szót és majd a Tanú című filmről fogunk beszélgetni. Igen. 
Végül azonban nem került sor a vizsgára. Először egy fiatalabb tanár jött oda hozzám, aki azt mondta, hogy itt egy lapát, és ha már úgyis csak várok, ássak már egy gödröt ott a folyosón. Én meg nekiálltam ásni, emlékszem, homokos volt a talaj. Aztán meg hirtelen felébredtem. Szent Karácsony reggelén. Erre.

Remélem, majd egyszer valaki megmagyarázza, de addig is ezzel a szép történettel, valamint az alábbi, nem túl személyes, da kulturálisan talán érdekes, némileg idevágó képekkel kívánok mindenkinek boldog Karácsonyt a magam és a további Papucsállat családtagok nevében!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.