Ha már volt választás, legyen még egy kis politika.

Amikor olvastam és elraktam néhány hírt goai politikusok viselt dolgairól, kívülállóként jókat tudtam röhögni rajtuk. Hát hogyne, ilyenek ezek a dzsungellakók*, hehe. Aztán, ahogy mostanság elnézem mondjuk a TEK szerencsétlenkedését kétszázezer SIM kártyával vagy a lagziba helikopterező balfasz esetét, eszembe jutnak a nagy elődök. Lehet, hogy már nekik kéne ide beiratkozniuk továbbképzésre.

2008-ban komoly terrortámadás-sorozat zajlott le Bombayben. Ennek következtében kitört a pánik mindenhol, Goán is. Mivel pedig a bombay-i támadók a tenger felől érkeztek, a hadsereg kigondolta a frankót és egyből remek homokzsák-bunkereket kezdett építeni a tengerpartokon, a bikiniben napozó külföldiek tőszomszédságában. Ez a csinos darab volt például hivatott megteremteni a biztonságot Palolem Beachen.

Őket védték.

Node első körben apály közben alkottak a mesterek, aminek egyenes következményeként egyből el is vitte a következő dagály az egészet a francba, a közönség nem csekély derültségére.

Tovább fokozta a lakosság szubjektív biztonságérzetét a korszerűen felszerelt, snájdig egyenruhába bújtatott, fess honvédek látványa.

Ez a kettő legalább nem fogta egymás kezét, ahogy egyébként szokták. Legalábbis a kép készítésének pillanatában.

A terrortámadásokkal kapcsolatos politikai és mentális helyzet illusztrációjaként álljon itt egy rövid idézet a nagymultú Herald című, angol nyelven megjelenő napilapból. Churchill Alemao, a goai munkaügyi miniszter-féleség nyilatkozott, miután a kormány először betiltotta a Karácsonyt meg a Szilvesztert, mer’ gyönnek a tenonisták a tengerbű, aztán másnap mégis engedélyezte. Aztán újra betiltotta. Végül ismét engedélyezte, de csak kicsit, ezért aztán de facto mindenki azt csinált, amit akart. Naszóval Alemao úr ímígyen szólott a polgárokhoz:

„He said nothing will happen in Goa as the State is protected by St Francis Xavier and Lord Damodar. (Azt mondta, semmi nem fog történni Goán, minthogy az állam Szent Francis Xavier és Damodar Úr védelme alatt áll.)”

Ezt mondta, bizony. Engem meggyőzött, sokkal jobban éreztem magam egyből. Bár, mintha pont Mohamedről felejtkezett volna el…

Aztán itt van a kedvencem, Mickky Pacheco, turizmusért felelős miniszter. A múltkor már meséltem róla, ő az, aki az általános 6. osztályából kibukott.

Van egy tragikomikus szokás Goán, a hűség és alázat kimutatása a felsőbbség felé, napilapokban feladott fizetett hirdetések formájában, például az illető születésnapja alkalmából. Mondom, ez goai specialitás, más indiai államokban nem jellemző. Ilyenkor komoly szinten undorító seggnyalást hajt végre mindenki, aki ezt fontosnak tarja, nem fukarkodnak az olyan jelzőkkel, mint „lendületes vezetőnk”, „jótevőnk”, aki persze soká éljen mindannyiunk örömére.

A vendéglátóipar jelentőségére tekintettel Mickky kiemelt célpontja e spontán és őszinte megnyilvánulásoknak. Az egyik évben, a születésnapján megszámoltuk, a Heraldban 217 ilyen hirdetés jelent meg, volt közöttük egész oldalas is. Aznap sajnos a hírek kimaradtak az újságból. Azt mondják, a címzettek számon tarják és ha valaki elfelejtkezett a kötelezettségéről, annak vége. Ha figyelembe vesszük, hogy négy napilap van Goán, erre bizony irtózatos összeget költenek el a népek. No, erre jöhetett rá jó Mickky is, midőn megjelentette a mellékelt felhívást.

Azt kéri benne, hogy a hirdetésekre pocséklandó pénzt inkább mindenki fizesse be az ő alapítványába, ami ugyan még nem létezik, de pont a születésnapján fog elindulni. Rámozdult a készpénzre, no. Azt pedig a szarkasztikus humor egyfajta megnyilvánulásának vélem, hogy ígérete szerint az alapítvány a léből majd két darab halottaskocsit vesz Benaulim polgárainak épülésére.

Mint a később közzétett másik közleményből láthatjátok, nem is hazudott, mert ő nem szokott, kivéve, ha az iskolai végzettsége felől kérdezik.

Ott van bizony a két halottaskocsi, amit Ubaldo Cunha atya vesz át 10 órakor. Halleluja! Azon sincs semmi csodálnivaló, hogy a speciális rendeltetésű járművek oldalát Mickky nagyméretű fényképe díszíti, hiszen amellett, hogy nagyon esztétikus is neki a feje, fontos, hogy a néhai választópolgár a hűtőkamrából a sírgödörbe vezető útja során is tudja, hogy soha de soha nincs magára hagyva. Üdvözülés híján, 3 napos bejelentési határidő és a lábujjcímke visszajuttatása mellett pénz-visszafizetési garancia!

Végül azért ő is megszűnt miniszternek lenni, amikor pár hét bujkálás után önként jelentkezett a rendőrségen. Azért keresték, mert alaposan gyanúsítható volt azzal, hogy megmérgezte egy fiatal nőismerősét. Patkányméreggel, konkrétan.

Legalább volt mivel elszállítani szegényt.

* Nem én neveztem a goaiakat dzsungellakóknak, hanem egy, az államban pert vivő  bombay-i ügyvéd ismerősöm. Én ettől elhatárolódom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.