Dr. Manmohan Singh, India miniszterelnöke beszélt a néphez. Olyan hihetetlenül szerencsések voltunk, hogy épp elkaptuk egy részét az egyik hírcsatornán. Egyre növekvő döbbenettel néztük a produkciót. Nem az, hogy mit mond: magyarázza az áremeléseket. Nem is azok a szép dakotás közmondások, amelyek rendesen kivertek pár biztosítékot a helyi népességben (a pénz nem nő fán és hasonlók). Még csak nem is az, hogy egy Oxfordban végzett miniszterelnök már a súgógépről felolvasott beszéd második mondatában nyelvtani hibát ejt ("government has recently take"). Ez végülis tökmindegy. Hanem ahogy mondja! Teljesen merev arc, rendkívül ritka pislogás, a test tökéletes mozdulatlansága, gépszerűen monoton hang. Mindez 13 percen át. Ugyanezt egy másik csatornán elmondta hindiül is, ugyanígy, úgyhogy nem nyelvi probléma áll fenn. Semmiképp sem szeretném, ha lemaradnátok az élményről, ezért megkerestem nektek. Az anyag teljes megtekintését azonban csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlom, nekik is csak rövid óm mantrázás után.

Három lehetséges eset van:

1. India jelenlegi miniszterelnöke túlságosan szereti a varázsgombát.
2. India jelenlegi miniszterelnöke egy droid.
3. India jelenlegi miniszterelnöke egy kesztyűsbáb.

A magam részéről a harmadik lehetőségnek adom a legnagyobb esélyt. Nem a többség által tényként elfogadott, átvitt értelemben gondolom, miszerint Dr. Singh a Kongresszus Pártot irányító Sonja Gandhi bábja. Hanem úgy tényleg, mint mondjuk Breki és Miss Röfi. Csak ez lehet.

Szóval nekik ez jutott, ezt választották. Mert, miként sokszor és büszkén hangoztatják, India a világ legnagyobb demokráciája. Ezt meg kell erősítenem. Tényleg vannak választások, kicsit túl sok is (központi parlament, állami parlament, önkormányzat) és én még nem hallottam olyat, hogy választási csalással vádoltak valakit. Nincs rá ugyanis igény. Itt az emberek maguktól is tudják, hogy kire kell szavazni. Máskülönben hogy jönne az ki, hogy India, mint ország 65 éves fennállásából 51 során a kormányzó párt ugyanaz volt és hogy a miniszterelnökök javarészt egyetlen család fiai/lányai? Először volt Nehru, aztán a lánya, Indira Gandhi (a Gandhi felvett név), után Rajiv Gandhi, aki Indira fia és jelenleg Sonja Gandhi, Rajiv özvegye. Ő egyébként - mint olasz - jó érzékkel nem vállalt formális tisztséget, csak a pártot vezeti. (A hölgy mondjuk nem egyértelműen népszerű, egyesek csak úgy emlegetik, mint "Italian whore", amit le sem merek fordítani.).

Mindegy, ők így szeretik, én meg nem politizálok. De azért a választásokat csak végig kellett néznem már többször is, hamár itt vagyok. Kedvencem az önkormányzati. Úgy tűnik, hogy az utolsó szavazásig bezárólag nem sikerült mindenkinek maradéktalanul elsajátítania a betűvetés nehéz tudományát. Ezért aztán továbbra is minden jelölt rendelkezik egy jellel (biztos ezért jelölt), amolyan ovista módra, hogy a kedves, fontos, de még a neveket kibetűzni is képtelen, vagyis totál analfabéta választópolgár gyakorolhassa alkotmányos jogait. Más kérdés persze, hogy – elnézve a helyi miniszterek viselt dolgait – nem biztos, hogy teljesen indokolatlan lenne a műveltségi cenzus bevezetése, mert félő, hogy e vezetőket a szellemileg kissé leárnyékolt tömeg emeli pajzsra, saját soraiból válogatva.
Egy szó mint száz, felénk legutóbb lehetett tehát választani Baba, Labda, Repülőgép és Szekrény között. Jól ráérzett a jelöltek bizonyára professzionális kampánystábja arra is, hogy antagonisztikus ellentét feszül a plakátra írt „szavazz a köcsögdudára, válaszd Antonio Poechvacarrot” jellegű szlogen befogadhatósága és a jelrendszert megszülő betűértelmezési kihívások között. Ezért aztán vizualizálják az üzenetet, együtt pózolva a jelnek megfelelő, konkrét tárgyakkal és mintegy programjuk részévé téve azokat. Labda és Baba esetében ez nem nagy feladat:

Baba egyenesen 3D, ha nem látszana jól a képen: a plakátra rá van ragasztva egy konkrét játékbaba.

Szekrény és főleg Repülő azonban kissé nehezebb helyzetben van.

 A választással igazából csak az a gond, hogy az minden esetben pár "dry day-t" jelent, vagyis elvileg nem lehet alkoholt kapni sem a szaküzletben, sem az éttermekben. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a piaboltot a hátsó bejárat felől kell megközelíteni és hozni kell egy lepedőt, hogy azzal letakarjuk a sörösládát a robogón, mégse lássa az egész falu.

Igen. És a végén lesz polgármester, vagyis sarpanch, kiejtve: szarpancs.

**********

Frissítés:

Véletlenül ezt találtam. Van, aki szerint a 2. a tényleges eset. A varázsgombás verzióra még nem találtam bizonyítékot. Nekem amúgy mindegy.

Mottó:

A következőknek most apropója van. Sajtószemle lesz.

Olvastam egy hírt, vicces módon magyarul, mely szerint egy rátermett helyi erő, bizonyos Rajesh Shah ruhaboltot nyitott, amit ügyesen Hitlerről nevezett el. Csináltatott is egy szép cégért és nem feledkezett meg arról sem, hogy az i-re feltegye a pontot egy tüchtig kis horogkereszt formájában. A képen (amit persze nem én csináltam, hanem loptam a hírportálról) mindez jól látszik.

Nyilatkozata szerint "a boltot nagyapja után nevezte el, akit szigorú viselkedése miatt Hitlernek becéztek. A boltos elmondta, a náci vezérről csak most szerzett tudomást, miután rákeresett az interneten." Namost ha még azt is hozzávesszük, hogy a Hitler felirat alatt egy gandhis pólóban ácsorog, akkor az egyszeri olvasó azt gondolhatná, hogy a derék kereskedő vagy komplett hülye, vagy pedig rendkívül tehetséges PR szakember. Némi India-ismerettel azonban az ilyen drasztikusan leegyszerűsítő minősítésektől helyesebb tartózkodni.

Azt többségünk tudja, hogy a horogkereszt (szvasztika) Indiából származik és errefelé csupa jót és szépet jelent, meg hogy a nácik ezt csak felhasználták. Tele is van minden vele, festve és nyomtatva...

...úszva és fennen lobogva...

...építve...

...és persze fröccsöntve. (Itt direkt benne hagytam a képben a ledesfarkú pávát - ilyen nekem karácsonyra LESZ!)

Ezen a ponton nem tudom megállni, hogy megmutassam a bolt teljes kínálatát, annyira szép:

Régebben még, amikor bementem a kórházba és ott minden ablakon rács volt, a közepén egy horogkereszttel, így...

...akkor kicsit megijedtem, hogy most esetleg doktor Mengele fog nagyvizitet tartani. De most már fel sem tűnik.

Ismerünk felsőfokú végzettségű fiatal hölgyet, aki - sokakkal egyetemben - a kislányának a (horog)keresztségben a Swastika nevet adta. Az ideológiai háttér ismeretében ezzel persze semmi baj nincs, csak ne született volna szegényke pont április 20-án, mint Adolf.  Mert azért az én ízlésemnek ez így, csomagban egy kicsit erős. És hát bizony az is kiderült, hogy a legnagyobb jóindulattal is csak hézagosnak nevezhetők az ismeretei arról, hogy egyáltalán létezett az a csúnya, kefebajszos ember aki így visszaélt a hinduk szent jelképével.

Szóval simán lehet, hogy a boltos sem nem szénhülye, sem nem kimagaslóan tehetséges, hanem egyszerűen az indiai oktatási rendszer tipikus végterméke. Mely rendszer egyébkén megemlékezik Magyarországról is. Egyszer egy fickó, miután feltette a szokásos "whichcountry-whichcountry" kérdést, mondta nekem, hogy ő sokat tud rólunk. Na, ugyan mit? Erre robothangon és "kockázatok és mellékhatások" sebességgel eldarálta, hogy: "Mi volt az első világháború közvetlen kiváltóóka? Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös szarajevói meggyilkolása 1914-ben". Ez a kérdés nyilván szerepel minden vizsgatesztben, amire meglehetősen célirányosan szokták felkészíteni a nebulókat errefelé. Frissebb információja nem volt.

Van itt még egy régebbi, kapcsolódó történet, engedelmetekkel.

Azzal indult a híráradat a goai sajtóban, hogy hát megpattant három sittes a börtönből, pontosabban annak kihelyezett tagozatából, ahol főként előzetesben tartanak embereket. Jó, van ilyen. Aztán a Herald című, enyhén szólva is helyiérdekű, de ennek megfelelően mintegy 15 Ft értékű rúpiáért megvásárolható napilap a hírmorzsákat keretbe foglalta, minek útján az olvasó képbe került. Megtudhattuk, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor új főnök állt az intézmény élére. Ő ugyanis - ismeretlen motivációs háttérrel - megszüntette annak lehetőségét, hogy a börtönőrök dohányt, alkoholt, drogot, mobiltelefont, fegyvert és más, nélkülözhetetlen eszközöket hordjanak be a rabok számára. Márpedig ez baj, mert így az őrszemélyzet elesett fő bevételi forrásától és természetesen ezzel arányosan csökkent munkakedve és motiváltsága is.

No, több se kellett a három jómadárnak, az éjszaka leple alatt legott ütöttek egy fél méter átmérőjű lyukat a 18 személyt befogadó cellához tartozó „fürdőszoba” falán, majd a csapra rákötöttek egy kötelet és lemásztak az udvarra. Ez csakis teljes csendben történhetett, ha pár indiai szakelem, sietős jelleggel és kezdetleges felszereléssel falat bont éjjel háromkor, az nem történhet másként. Nem is vette hát észre senki, sem a tizenöt zárkatárs, sem pedig a hivatásos állomány. Végül azért az utóbbi egy tagja észlelte a hiányt, amikor - úgymond – rutinellenőrzést tartott oszt, mit ad Isten, hárommal kevesebben voltak a körletben. (Az megvan, úgy képileg, amikor Rohit XII. Gaonkar törzsőrmester kigúvadó szemekkel hátratolja a tányérsapkát, a homlokára csap, miközben elkurjantja magát, hogy „a Shiva tegye bele a kóchengerest”, utána pedig ismét és ismét számol? Hátha.) Öröm az ürömben, hogy Mahanand Naik, a sokáig üldözött sorozatgyilkos maradni szándékozott. Vagy tényleg nem ébredt fel.

A volt rabok felszívódását megkönnyítette egy további tereptárgy, a kapu. Íme:

Az világos, hogy a börtön köré magas falat kell építeni. Az is elfogadható, hogy a kapunak a ki- és bejutás szolgálata a célja, de azért e két szempont házasságából nem feltétlenül kellett volna a fent látható torzszülöttnek létrejönnie, tehát hogy a hat méteres kőfalban egy fele akkora, rácsos(!) kapu csúfoskodik. Amit nem őriz senki.

Aztán azt is megtudhattuk, hogy azért a létesítmény történetében nem ez volt az első hasonló eset. Hanem az évtizedben a kilencedik. Rájuk jár a rúd, no. Volt falátugrás és kisétálás, a budifal kibontására pedig a jelenlegi a harmadik példa. Nem is maradt persze következmények nélkül mindez, felfüggesztettek állásából négy börtönőrt. Az indoklás szerint elmulasztották szolgálati kötelezettségük teljesítését, minthogy nem csak nem ellenőrizték az előírt rendszerességgel a zárkákat, de a mellékhelyiség állapotára egyáltalán soha nem is voltak kíváncsiak. Ezt mondjuk megértem.

Minderről önmagában talán nem is szólnék. De nézzétek, hogy hívják az egyik szökevényt! HITLER, bazmeg! Hitler Fernandes! Nem viccelek, az a baj, hogy ők sem. Tessék:

Persze azért hülye meglepő névadásban a külföldiek sem akarnak lemaradni. Ismerünk gyerekeket India-Fire, Sahara és Thai néven. Állítólag az a menő, ha a fogantatás helye után kapja a nevét a zigóta. Szerencsére nem kötelező, mert kicsit szomorú lennék, ha a fiamat Terézvárosnak kellene szólítanom.

Mottó:
"Bazmeg, Béla, nehéz volt bazmeg,
de tanultam bazmeg és felvettek bazmeg."

Nagy Bálint százados, Zalaegerszeg, 1986

A vas: 5 éves, egyhengeres, Honda Activa robogó, 100 cm3
Az útvonal: Palolem, Goa, India – Mobor, Goa, India
A távolság: 30 km
Az időtartam: délelőtt 10 – délelőtt 11.
A küldetés: eljutni a munkahelyemre

Azt hiszem nyilvánvaló, hogy egy ilyen utazást dokumentálni kell, ne maradjon le senki. Sőt, blogot kell indítani róla.

Az előzmény röviden annyi, hogy búvároktatóként fizetést kapok és ezért cserébe elvárják, hogy néha dolgozzak. Ehhez viszont el kell jutnom egy Mobor nevű helyre, ahol a felszerelést tároljuk, palackot töltjük és a hajó is parkol. Estére már nyilvánvaló volt, nincs mese, menni kell.

Eljött végre a várva várt indulás! Mivel csak kicsit voltam másnapos, reggel 9-kor fel tudtam kelni és 10 előtt, megkávézva készen álltam a feladatra. A siker elengedhetetlen feltétele persze a felkészülés, tehát rá kellett szánnom erre is az időt: megnéztem, van még fél tank benzin, ez elég lesz; zsebbe a mobil, pénztárca, fejre a napszemüveg. A bukósisak viselése is felmerült, mint lehetőség, de úgy döntöttem, a parti utat választom, az szebb, ott meg úgysincs rendőr. Apropos, szebb út, akkor legyen velem a fényképezőgép is! Készen állok.

Szivató kihúz, egy pöccentésre felbőgnek a lóerők és már úton is vagyok! Tartsatok velem! (No para: sok kép, kevés betű!)

Itt a műszerek erdeje és egy kicsi belőlem:

Utam először Agondát keresztezi. Sajnos túl korán van, csak negyed 11, a borbély még nincs nyitva, pedig úgy beültem volna ide egy beretválásra, azzal a jófajta, régi pengével.

Kisvártatva elhaladunk a Poletry Furm, vagyis a dr. Schmitt Pál Barumfi Telepp mellett.

Aztán itt van az Agonda Dream View, hogy ne legyenek kétségeink, merre járunk.

Ennek a fának meg olyan furcsa termése van...

Nézzük meg kicsit közelebbről! Bezony ám, az mind denevér.

Az élelmes helyi vállalkozó nyitott is rá mindjárt egy kocsmát, Bats Palace néven. Vártam egy kicsit, de csak nem jött Batman. Biztos, amikor szabin van, ő sem a kollégákkal szeret lógni.

E kis kitérő után folytassuk utunkat, hogy megszemlélhessük a kilátást a hídról...

... majd pedig ezt a csodálatos cégért. Mert ugye, akinek pénzt adott a jóisten, annak ízlést is, nyilván.

Ha már itt tartunk, bizony, épületek is vannak út közben. Szeretnék leborulni a modern indiai architektura és főleg a festékgyártás teljesítménye előtt.

Vannak persze errefelé más jellegű építmények is, igaz, azokat főleg még a portugálok építették.

A templom előtt pedig szobrok vannak, ahogy kell. Mária a nyári konyhában...

.. és a kiteboardozó Jézus.

Persze ő más területen is aktív: dolgozik. Szerződéssel!!

Arra pedig nehezen találok szavakat, hogy szegényt még gyermekmunkára is befogják. Micsoda ország!

Kicsit elkalandoztam. Térjünk vissza tehát az útra! Ahol mások is vannak, persze.

Szent állatok....

...virágos...

...és a rizsdémon.

Továbbszáguldva először következik a valószínűleg hosszú és nem eredménytelen töprengés után elnevezett "Our New English School".

Utána pedig valami, ami a tábla tanúsága szerint az állami falusi iskola játszótere. Szerencse, hogy kiírták, mert e vezérfonal nélkül naívan azt gondoltam volna, hogy egy darab sivatagot látok.

És már hipp-hopp, itt is vagyunk a folyónál. Most a torkolatot látjátok, azt a részt, ahol majd kis idő múlva a vendégekkel kihajózunk merülni.

Ezzel csak egy baj van: először át kell kelni rajta, de híd az nincs. Mi marad? Úgy van, a komp! Név szerint a Brittona, amely érthetetlen okból még a felszínen tartózkodik, ahelyett, hogy roncsmerülőhely lenne.

Panaszkodni persze nincs ok, a szolgáltatás ingyenes, kivéve, ha menetrenden kívül szeretné valaki igénybevenni. Ekkor ugyanis 55 rúpiát, azaz mintegy 250 Ft-ot kell fizetni, viszont cserébe telefonhívásra azonnal jön és oda-vissza megúsztat akár egy embert is. Buli!

Tehát, ahogy kitalálhattátok, van menetrendje, amit kellően közzé is tettek és amin szakszerűen akkor lehet változtatni, ha arra jár a helyi festőművész. Szakszerűtlenül meg így.

Szóval a Brittonia jár, mint a schaffhausen. Az alábbi kis videón megszemlélhettek egy minden tekintetben EU kompatibilis kikötést. Külön figyelmetekbe ajánlanám az utazóközönség végtelen türelmét, továbbá a barna egyenruhás munkaerő aktív forgalomirányító ténykedését.

Végül szépen, rendezetten fent vagyunk mind, indulhatunk!

Útközben vetünk egy pillantást a Tengerészeti Akadémiára. Ami innen látszik, az pont a mentőcsónakba való beszállást és a menekülést oktató részleg. Jó lenne tudni, hogy van-e más tantárgy is.

A hajózás után még pár perc motorozás és megtérül a befektetett rengeteg energia. Megérkeztünk, íme a Hungry Shark, a különlegesen dekorált étterem és kikötő. Mert ugye honnan is induljon egy búvártúra?!

Ez volt hát egy utam munkába. Lehet itt unatkozni?