Két választást sikerült végigasszisztálnunk Goán. A tanulság az, hogy nekik nincs szükségük valami kétfarkúra, maga a rendszer biztosítja a felhőtlen szórakozást.

Bár nyilván hatalmas erőket mozgósítanak a cél érdekében, úgy tűnik, egyelőre nem sikerült mindenkinek maradéktalanul elsajátítania a betűvetés nehéz tudományát. Ezért aztán továbbra is minden jelölt rendelkezik egy jellel (biztos ezért jelölt), amolyan ovista módra, hogy a kedves, fontos, de még a neveket kibetűzni is képtelen, vagyis totál analfabéta választópolgár gyakorolhassa alkotmányos jogait. Más kérdés persze, hogy –elnézve a miniszterek viselt dolgait is – nem biztos, hogy teljesen indokolatlan lenne a műveltségi cenzus bevezetése, mert félő, hogy e vezetőket a szellemileg kissé leárnyékolt tömeg emeli pajzsra. Saját soraiból válogatva.

Itt van, példának okáért, kedvencem, Mickky Pacheco, egy ideig a turizmusért felelős goai miniszter, aki valamikor még 2008-ban botrányba keveredett. Nevezetesen erős a gyanú, hogy füllentett iskolai végzettségét illetően. No nem valami doktori címet vagy PhD-t hazudott be, hiszen - mint tudjuk - az csak köztársasági elnöki szinten dukál. Hanem az történt, hogy a 2005-ös választások során tett nyilatkozata szerint teljes tíz osztályt végzett X iskolában. Ez Indiában az általános iskolának felel meg, ami ahhoz kell, hogy például beülhessen valaki egy boltba eladónak. Később ez kimehetett abból a túlművelt fejéből és két év múlva, valami más papírban, óvatlanul lecsökkentette az elvégzett osztályok számát hétre. Ez a – nyilván csak látszólagos – ellentmondás feltűnt valakinek, aki utánajárt. Az a tény került megállapításra, hogy a miniszter úr egyáltalán nem járt az X iskolába, hanem ezzel szemben az Y-ba járt, ahol sikeresen abszolvált öt (5) osztályt, azonban a hatodik végén a híresen magas indiai követelményekbe beletört neki a bicskája és a tanári kar őszinte sajnálatára megbukott. Ez annyira megviselhette, hogy úgy döntött, inkább autodidaktaként képzi magát reneszánsz jellegű polihisztorrá, és többé nem ment iskolába. Sem az Y-ba, sem másikba. Így közoktatási karrierje véget ért 11 éves korában. Innen egyenes út vezetett a miniszteri bársonyszékbe.

Egy szó mint száz, felénk lehetett tehát választani Baba, Labda, Repülőgép és Szekrény között. Jól ráérzett a jelöltek bizonyára professzionális kampánystábja arra is, hogy antagonisztikus ellentét feszül a plakátra írt „szavazz a köcsögdudára, válaszd Antonio Poechvacarrot” jellegű szlogen befogadhatósága és a jelrendszert megszülő betűértelmezési kihívások között. Ezért aztán vizualizálták az üzenetet, együtt pózolva a jelnek megfelelő, konkrét tárgyakkal és mintegy programjuk részévé téve azokat. Labda és Baba esetében ez nem nagy feladat, (Baba egyenesen 3D!) 

Szekrény, és főleg Repülő kissé nehezebb helyzetben van.

Választási ügyekben azonban Tamil Nadu állam akkoriban, s talán ma is regnáló kormánya a legnagyobb játékos. Az újság szerint a választásokat megelőzően jelentős sorok kígyóztak egyes kijelölt műszaki boltok előtt. Mit osztanak? – kérdezhetné a tájékozatlan idegen. A helyes válasz ez lenne: színes tévét. Első lépésben azt találták ki, hogy kapjon ilyen, a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen berendezést a szegény kisebbség, akinek nincs. Aztán rájöttek, hogy így a választásra jogosultak mintegy 83%-a kimarad az osztogatásból és esetleg másra talál szavazni. Úgyhogy legott kiterjesztették a programot mindenkire és valamennyi család jogosulttá vált egy-egy tévére, anyagi helyzetétől függetlenül. Persze éltek is a lehetőséggel, vitte a cuccot boldog-boldogtalan, ezért nem lehet hibáztatni őket. Egyiküket idézte is az újság, miszerint ugyan már van otthon két tévé, de ha a kormány adja, akkor elfogadjuk, ez most konkrétan a második hálószobába fog kerülni. Hozzátette a nyilatkozó, hogy ez azonban semmilyen tekintetben nem befolyásolja a szavazatát. „Csak azután hozok döntést, ha kiértékeltem, hogy ki jó és ki rossz”. Ja.
Figyelemmel arra, hogy Tamil Naduban majdnem 20 millió választópolgárt tartanak nyilván, ez a kis akció állítólag mindössze 40 milliárd rúpiájába, vagyis közel 200 milliárd forintjába kerül az államnak. És akkor még nem is a legdrágább tévét vették. Vagy az is lehet, hogy 10 millió darabnál nagyobb megrendelés esetén jár mennyiségi rabatt.

PROMISE KEPT: Chief Minister M. Karunanidhi
handing over a colour television set to a beneficiary.

A választással igazából csak az a gond, hogy az minden esetben pár "dry day-t" jelent, vagyis elvileg nem lehet alkoholt kapni sem a szaküzletben, sem az éttermekben. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a piaboltot a hátsó bejárat felől kell megközelíteni és hozni kell egy lepedőt, hogy azzal letakarjuk a sörösládát a robogón, mégse lássa az egész falu.

Igen. És a végén lesz polgármester, vagyis sarpanch, kiejtve: szarpancs.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.