Olvasom, hogy a riói olimpiai falu félkész, meg a nyíltvizi helyszín egy merő dzsuva, és erről valahogy eszembe jut India. Konkrétabban az ország hasonlatos performansza a 2010-es Nemzetközösségi Játékok házigazdájaként. (A képeket mind internetes újságokban még akkor megjelent cikkekből loptam.)

A korábban „Brit” előtaggal illetett sportrendezvény egy komoly dolog, az Olimpia után a legnagyobb, amelyen 71 állam képviselteti magát. Az esemény központja tehát Delhi volt, bár lehet, hogy ezt nem kellett volna. A létesítmények egész egyszerűen nem készültek el, ami pedig úgymond igen, az se. A birkózócsarnok álmennyezetéből a megnyitás előtt leszakadt egy pár négyzetméteres darab. A szálláshelyek a helyszíni beszámolók szerint belülről disznóólra, kívülről szeméttelepre hasonlítottak, sitthalmokkal, fordítva felszerelt, ezért használhatatlan budiajtókkal, omladozó vakolattal, házon belüli tócsákkal, szétesőfélben lévő, használt bútorokkal.

A dél-afrikaiak meg találtak a kéróban egy kobrát. 

A kormányzat beállított 3000 sofőrt, hogy a résztvevőket a megfelelő helyekre fuvarozzák. Ehhez külön, lezárt sávok álltak rendelkezésre. Sajnálatos módon azonban a járművezető szakemberek döntő többsége „vidéki” volt és ezért nem ismerte (az egyébként meglepően áttekinthető) Delhit. Úgyhogy mentek össze-vissza, tizenöt perces utakból két órásakat varázsolva, közben az angol nyelv ismeretének hiányában az utasokkal való kommunikációt mellőzve, és ezen okokból végül rémülten zokogó nőket kézbesítve.

Csodálatos fejleményként egyszer csak összeomlott egy, még építés alatt álló gyalogoshíd az egyik sportcsarnok mellett.

Meg nem halt senki, de huszonhét munkás megsérült. Valamelyik baromarcú illetékes, megnyugtatandó a külföldieket, egyből odanyilatkozott, hogy nincs semmi gond, mert azon a hídon a sportolók nem, csak a nézők közlekednének. Nagyon okos.

Az építőipari jóemberek - akiknek keze munkáját dicsérik e műtárgyak - egyébként, a tévében(!) látott képek alapján öltöny fazonú nadrágot, csíkos vagy kockás inget, esetleg szárit és gumipapucsot viselő nyomorultak voltak, akik tökéletes apátiában kalapálgattak vasakat vagy cipeltek a fejükön cementet.

És hát a gyerekmunka lehetőségét sem merném teljesen kizárni.

Indiában egyébként megszokott módon, ők az építési terület mellett, nejlonból összerótt sátrakban táboroztak családostul, igen hangulatos látvánnyal megajándékozva a külföldi résztvevőket.

De nincs ezen mit csodálkozni, ugyanezt vezették elő a Forma 1 versenyükkel kapcsolatban is. 

Ott aztán volt szabadedzés közben pályán rohangáló kutya (után rohangáló "rendező") meg sajtótájékoztató alatt megszűnő áramellátás. Nem is meglepő hát, hogy kettő darab viadal után az F1 elköszönt az országtól.

Mondjuk nyilván ott is fejétől bűzlik a hal, ha meggondoljuk, hogy a Nemzetközösségi Játékok szervezőbizottságának vezetője lett később az Indiai Olimpiai Bizottság elnöke. Nyilván remek munkája elismeréseképpen. Csak azt kellett megvárni a kinevezéshez, hogy tizenegy hónap után végre kiengedjék az előzetes letartóztatásból.

Amúgy meg szintén hallom, hogy összesen 450.000 óvszert osztanak ki az olimpiai faluban, ami sportolónként 42. Namost ha az olimpikonok ésszerűsítik a dolgot és egymást dugják, akkor az páronként 84 lehetőséget jelent a három hetes rendezvény során. Úgyhogy nem csak a jó lovas katonának vagyon jól a dolga, sej!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.