Az I. részben megismerhettük Az Alapító változatos életútjának egyes részleteit. Most arról szeretnék mesélni, hogy valójában mit is csinál a Marine Conservation Cambodia.

Sok mindent. Az alapgondolat az, hogy a tengerrel úgy általában, ezen belül a kambodzsai vizekkel speciálisan nagyon sok dolog nincs rendben. Tudjuk, globális felmelegedés, szennyezés, ilyenek. Ezeken a saját eszközeinkkel csak mikroszkopikus léptékben tudunk változtatni, de ha tehetjük, persze tesszük. Viszont itt van az illegális halászat problematikája. A helyi szabályok szerint 20 méternél sekélyebb vízben a "trawling fishing" (halászás vonóhálóval?) tiltott. Ez az, amikor a hálót a ráerősített "szánok" segítségével a fenéken húzzák, nem csak kifogva az össze halat, de közben elpusztítva minden néven nevezhető élő- és élettelent, biztosítva ezáltal, hogy az élővilág regenerációjának esélye se maradjon. A mi körzetünkben sehol sem mélyebb a víz 20 méternél, aztán mégis nyüzsögtek ezek a halászhajók. Ráadásul ők, ugye, profik, úgyhogy semmiképp nem akarnak félmunkát végezni. Azt találták tehát ki, hogy legjobb lesz az akár több száz méteres háló hajó felőli végénél a vízbe pár ezer voltos áramot vezetni, így megoldva, hogy a hálóban maradjon, de legalábbis megdögöljön még az is, ami esetleg amúgy megúszhatná. Ehhez egyébként egy meglepően szofisztikált berendezést használnak, íme:

Jól látható, hogy az űrállomás vezérlőrendszerére hajazó eszköz egy festékes vödörbe van beépítve, de amúgy még hűtőventilátorokat is tartalmaz. Nem meglepő módon, ennek a cuccnak az alkalmazása is szabálytalanság. 

Ha ez még fokozható, akkor ízlelgessük azt is, hogy az illegális technológiát alkalmazó halászok igen jelentős része vietnami. Az úgy lehet, hogy szigetünk az egyébként némiképp vitatott tengeri határ közvetlen közelében fekszik, ott meg nincs NATO drótkerítés, ők - általában az éjszaka leple alatt - szépen átjönnek, kikötnek valamelyik határőrizetre létrehozott rendőrállomásnál, lefizetik az ügyeletes közegeket és mennek is dolgozni.

Ez volt hát a világ rendje emberemlékezet óta. Nade aztán, mintegy két éve, a körzetbe költözött az MCC és lett nemulass. A cég komoly flottával és mindenre elszánt személyzettel rendelkezik, élükön Paullal. A politikai becsatornázottságnak köszönhetően a helyi halászati hatóság, ugyan szóban, de engedélyt adott némi akciózásra. Nekik szintén elegük volt már a kialakult helyzetből, ami, nem mellesleg, a szabályosan dolgozó 2-3 fős halászhajók legénységének a megélhetését is veszélyezteti. Csak a mérhetetlen korrupció miatt képtelenek voltak rendet tenni. Kapóra jött tehát az ezen a rendszeren teljesen kívül álló szervezet megjelenése.

 MCC flotta

Mindenre elszánt személyzet

illetve...

Legott neki is álltak járőrözni a környéken. Elbújni a halászok nem tudtak, éjjel sem, mert a böszme hajóik motorjának pöfögése kilométerekre hallatszik, főleg ha, mint rendesen, csordában támadnak. Ilyenkor aztán, ha kellett éjjel kettőkor, Paulék beindultak és elkezdték kergetni ezeket. De ne ám valami barátságos dodzsemezésre gondoljatok! Nem, néha igazi, fasza tengeri csata volt. Megdobálták az ellenséget előre odakészített kővel, felugrottak a hajóikra és szétverték a kommunikációs berendezéseket, hogy ne tudják a többieket értesíteni, machetével szétvágták a hálókat, ilyenek. Volt lesből támadás, ellenséges vízijármű közrefogása és megropogtatása és hajós "chicken game" is. Tudjátok, amikor a két jármű megy egymással szemben full gázzal és az nyer, aki nem tér ki. Ha meg egyik sem tér ki, senki nem nyer, legfeljebb a sírköves. Nem kis mértékben segítette elő a karhatalmi tevékenységet, amikor a hatóság kirendelte Niet-et, aki hozta magával a csinos kis egyenruháját meg a még csinosabb AK-47-esét.

Niet és a szerszáma

Ha valaki szépen kéri, meg is kaphatja egy fénykép erejéig

Aztán, ha elkapták valamelyiket, elszedték a felszerelését. Elektromos berendezést, hálót, köteleket, mindent. Ez meg persze hatalmas veszteség a halászoknak, egy nagyobb háló a talpakkal meg a tartozékokkal 5000 dollár is lehet, egy olyan országban, ahol emberek havi 100-nál is kevesebbért dolgoznak. A másik lehetőségük a szökés volt, át Vietnamba,. Ez vagy sikerült, alkalmasint a háló levágása és hátrahagyása árán, vagy nem. Ha sikerült, oda már az MCC legényei nem mentek utánuk, de ez esetben is célt értek, mert az aznapi fogásnak már lőttek és nyilván ezután kétszer is meggondolták, hogy visszajöjjenek legközelebb.

A legviccesebb, videón ie megörökített eset az volt, amikor a legénység gyakorlatilag a partra futtatta a hajót és amikor az elakadt a sárban, kiugráltak belőle és elszaladtak.

Van egy tervszerű, preventív módja is az illegális halászat megfékezésének. Ez pedig a polkorrekten trawl block-nak, népszerűen netfucker-nek hívott, házi készítésű, beton és betonvas kombinációjából előállított eszközök ledobálása. Íme néhány:

Ezeket vagy telepíteni lehet stratégiai fontosságú helyeken, vagy csata közben, ügyelve arra, hogy az ellenség jól lássa, bele lehet dobni a hálóba. Erre aztán a másik tuti satuféket nyom, ha nem akarja azt kockáztatni, hogy a háló szétszakadjon, esetleg a hajó is megboruljon.

Ment ez így szépen, hol bedurvult, hol elcsendesedett a küzdelem, de meg nem szűnt sohasem. Egészen idén júniusig. Ekkor ugyanis valami relé átbillenhetett egyes fejekben és úgy döntöttek, hogy egyértelmű üzenetet küldenek azoknak, akiket illet. Szépen felhalmozták hát a tartomány fővárosának közepén az évek alatt összegyűlt, elkobzott felszerelést és miniszterek, valamint a sajtó jelenlétében, az egészet igen látványosan felgyújtották.

Ennél egyértelműbben csak az indonézek szoktak üzenni, egyébként ők is főleg a vietnamiaknak.

Célba is ért a meszidzs, varázsütésre eltűntek. Egyszerűen nincsenek itt. De ha ismét jönnek, csodálkozni fognak, mert már útközben elkapjuk őket, lévén a cég beszerzett egy radart is.

Úgyhogy most lesz idő azzal foglalkozni, amit mindenki sokkal jobban szeret: a csikóhalakkal. Erről szól majd a következő rész. Az érdeklődés fenntartása érdekében azonban: 

MCC céglogó. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez több színösszetételben létezik és ezt pont nem szeretem, mert szerintem úgy néz ki, mint egy teflonserpenyőben megsütött csikóhal egy kis zöldséggel. De ezt csak a beteg agyam csinálja, tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.