Az első nap ismét Goán. Az jött ki, hogy tizenkettedszer. Vissza is állt egyből a világ rendje.

A tervezettnél hosszabb időt töltöttünk Magyarországon, úgyhogy a gravitációhoz hasonlóan az emberi akarattól függetlenül működő piamegmaradás törvényének megfelelően 1Q (Quarelin) mértékű fejfájásom van.

Felkeltem, kávéztam, elolvastam a híreket és a reggelivel megvártam a gyereket, akinek a bioritmusa felborulhatott kissé, mivel délután kettőkor ébredt. Most meg - mivel mégiscsak monszun van - elkezdett esni az eső, úgyhogy bár erősen terveztem, úgy tűnik, ma mégsem sikerül csinálnom semmit.

Az utazás elég jó volt. Az ijesztően hangzik, hogy Dohában a kapcsolódó viszonylatra 21 órát kell várni, de mivel a Qatar Airways ilyen esetben ötcsillagos kvártélyt biztosít és hozzá vízumot, mi ezt korántsem éltük meg szívásként. A városba ugyan nem mentünk ki, mert egyrészt éjfélkor is 30 fok volt, másrészt meg ez látszott az ablakból:

Márpedig ha hőségben szeretnék dzsuvát nézegetni, azt megtehetem Bombayben is. Különben meg azt még a Wikitravel sem állítja, hogy üzleteken kívül nagyon más is lenne itt. De volt kellő érdekesség házon belül, még akkor is, ha csak a plafont nézegette az ember. Odatetteék a srácok ezt az matricát, de tényleg, hogy a kedves igazhitű kuncsaft nehogy irányt tévesszen.

Ezek után az már nem lepett meg, hogy a gépen a repülés aktuális adatairól tájékoztató rendszer sem maradt  adós a pontos helymeghatározással.

Sajnálom, hogy nem volt imaidő, és azt is, hogy az nem éppen kanyarodás közben jött el.

Mivel Palolemen még májusban mindent felszámoltunk, eladtuk a járműveinket, felmondtuk a bérletet, egyelőre beköltöztünk a Bhakti Kutirnak elnevezett egységbe, ami egy kedves német barátnőnk tulajdona. Néhány éve egyébként eltöltöttem itt egy igen rövid, kihívást mértékkel, dicsőséget egyáltalán nem hozó időt manageri pozícióban, amíg be nem láttam, hogy az akkori tulajdonosi körrel való további együttműködésre annyi az esélyem, mint R2D2-nak a szavalóversenyen. Különleges hely, az biztos. Egy bő 3 hektáros dombon egy privát dzsungel, benne elszórva a kunyhók.

Nagyon eco-friendly, ezért a fürdő a lakószoba mellett külön kalyibát képez, pottyantós budival és - legalábbis a száraz évszakban - tető nélkül. Hogy ezek a körülmények mitől környezetbarátabbak, mint mondjuk  egy közvetlenül kapcsolódó tetős fajansz, azt nem tudom, de nyilván nem érthetek mindent, például azt sem, miért lenne jó az ómot zengeni hajnal négykor, lábammal a nyakamban.

Elég az hozzá, hogy ott guggolni, felülről a faleveleket,

oldalról az elemek közti ujjnyi réseket figyelni,

és közben hallgatni a fészket rakó lódarázs döngicsélését, semmihez sem hasonlítható élmény.

A pontosan kidolgozott terv az, hogy maradunk pár hetet, aztán felkerekedünk és elindulunk keletnek. Vagy Mekka felé. Vagy nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.