2013.01.26. 06:08
A kereskedelmi búvár és a fospumpa
Azért ez két történet..
1. fejezet
Megkaptam első, víz alatti szerelési munkára szóló megbízásomat, ráadásul ellenértéket is ígértek. Vége a tingli-tangli úszkálásnak mindenféle halakkal, igazi kemény commercial diver leszek! Kész vagyok a feladatra, a legfontosabb szabályt már ismerem, egy tapasztalt, kilencujjú kolléga osztotta meg velem: "soha ne rakd be az ujjadat olyan helyre, ahova a farkadat nem raknád!"
A munkát, annak összetettségére tekintettel, csapatban vállaltuk. A történeti tényállás szerint az egyik közeli szálloda medencéjének szűrője elszabadult. Ezt kellett lokalizálni, eredeti helyére visszaszállítani majd ismételten rögzíteni. A helyszín szemrevételezését követően megállapítottuk, hogy az eszközigény két maszk, egy sznori és egy csavarhúzó (mely utóbbit a megbízó vállalta rendelkezésünkre bocsátani). Bonyolította a helyzetet, hogy a dokumentáció rendkívül hiányos volta miatt annak eldöntéséhez, miszerint sima-, avagy csillagcsavarhúzóra van szükség, végre kellett hajtani egy merülést. Csillag.
Neki is állhattunk. Kellő, de nem túlzott mértékű hiperventilláció és usgyi. A kemény meló további részleteiről meséljenek a felszíni stáb által készített fényképek:
Aztán már csak élvezni kellett a javadalmazást: az egész napos, családi, ingyenes medencehasználatot.
2. fejezet
Akartok-e látni igazi, hamisítatlan, tőrőlmetszett......FOSPUMPÁT! Biztos akartok, hát tessék:
Az eszköz beüzemelésére a közelmúltban került sor az általunk is lakott ingatlanban. Történt, hogy megtelt az emésztőgödör. Van ilyen. A háziúr jelen esetben viszont úgy döntött, hogy nem a szippantót hívja ki, hanem alternatív megoldást választ. Azt mondta, hogy a szippantósok nem végeznek jó munkát, de inkább arról lehet szó, hogy drágállja a szolgáltatást. Kihívta tehát a Sza(r)turnusz Végtermékmozgató Vállalat munkatársait. Jöttek és hozták magukkal a kis szarosvödrüket. Ezt egy kötélen leengedték a gödörbe, megmerítették anyaggal és kézi erővel a kert végébe transzportálták. Ez bizonyára kis költségigényű, de annál hosszabb eljárás, ami azt is jelentette, hogy sokáig nagyon büdös volt. Gondolom, ennek hatására merült fel a gépesítés igénye. Most már, ha ismét szint fölé érne a matéria, csak beleengedik a képen látható zöld csövet, a kék csonkra csatlakoztatnak egy fekete vezetéket, ami a célállomásnál végződik, ráküldik az áramot (ha van) és a probléma szinte varázsütésre megoldódik.
A gond, szerintem legalábbis, az, hogy a pumpagép víz szivattyúzására készült és a más sűrűségű anyag könnyen kifoghat rajta. És akkor megint jöhetnek a szakemberek a vödörrel. Magam mindenesetre megpróbálom helyes táplálkozással elősegíteni azt, hogy ez az előremutató technológia működőképes maradjon.
Hiszen tudom: a budink próbája az evés.
******
Most pedig Papucsállat és családja elmegy Sri Lankára nyaralni, mert megfáradt.
2 komment
Címkék: munka utazás búvárkodás Goa szippantós
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
