Kifejlődött a gyermek. Olyannyira, hogy immár van neki jogosítványa. De nem akármilyen, hanem indiai. Elmesélem, hogyan jutott hozzá.

Elsőként is be kellett neki töltenie a tizennyolcat, itt ez a szabály. Jó, hát az igaz, hogy már két éve, naponta jár gond nélkül a kifejezetten az ő részére és igényei szerint vásárolt motorkerékpárral, de ez ugye nem a szabályokból, hanem a helyi viszonyok beható ismeretéből ered. Ha viszont már betöltötte, akkor hegyibe!

A cél eléréséhez természetesen itt is szükség van egy autós iskolára. Az agondai Bertha Driving School-ra esett a választásunk. No nem azért, mert csak jót hallottunk róla, hanem mert az általam felkeresett másik két intézmény egyikében nyelvi problémák miatt, a másikban a tulajdonos középsúlyos retardáltsága folytán nem került sor érdemi kommunikációra. A Bertha-nál Marcos mindkét tekintetben átvitte a lécet.

Össze is állítottuk a papírokat legott. Elhanyagolható jelentőségűnek éreztem azt a "No Objection Certificate" című iratot, amelyben a cégünk nevében kijelentem, hogy nincs kifogásunk az ellen, hogy egyik igazgatónk jogosítványt szerezzen. De ami kell, az kell, ugye.

Cserébe azonban nem volt és nem is lesz szükséges bajlódni holmi orvosi alkalmassági papírral. Kis szerencsével itt egy teljesen vak ember is hozzájuthat vezetői engedélyhez, sőt forgalmi tapasztalataim alapján egészen biztos vagyok benne, hogy nem egynek van is.

A kész paksamétát Marcos bevitte a helyi RTO-ba (Regional Transport Office), ahol valami rendőrök folytatnak ismeretlen tevékenységet. Pontosabban egy tevékenységük biztosan ismert, ez pedig a kenőpénz elfogadása, mert azt már az iratok leadásának alkalmából rendelkezésre kellett bocsátanom. Sikerrel is jártunk, úgyhogy Marcos jelezte, hogy másnap Andrisnak vissza kellene ide jönnie vele. Nem mondta, hogy mi célból, úgyhogy az csak az ismételt megjelenés alkalmával derült ki, hogy az apropó a KRESZ vizsga.

Pedig vannak ám itt írott közlekedési szabályok, akár el is lehetne olvasni. Nem is lenne túl megerőltető, mert a terjedelmük hat oldal. Íme az első:

Ráadásul érdemes is átfutni, különösen az angol nyelv szerelmeseinek, akik ilyen csemegékre bukkanhatnak a szövegben: " A driver when driving a tractor shall not carry or allow any person to be carried on tractor."

Más oktatási segédanyag is elérhető egyébként, mindjárt például az említett RTO irodájának külső falán. Az alábbi fontos rész a "mandatory", tehát kötelezően alkalmazandó kézjeleket ismerteti. Személygépkocsi, Kézjel. 2019.

Marcos ezekre, a koncentrációt csak megzavaró nyomtatványokra ugyan nem tért ki, de amúgy gondos oktató, úgyhogy a lényeges dolgokra még előző nap felhívta a figyelmet: vegyen fel a gyerek hosszú nadrágot és cipőt, továbbá fogja össze valahogy a haját (ha már levágatni nem lehet, pedig).

Ilyen felkészítés után probléma nem merülhetett fel. A vizsga - mint kiderült - online, és a csalások elkerülése végett a számítógépet egy rendőr kezeli. A kérdések java részére Andris IQ-ból helyes választ adott (na, vajon hány személy szállítható szabályosan a teherautó platóján?... na...?), de a többivel sem lehetett gond mert a közeg sem szerette a bonyodalmakat, úgyhogy rossz válasz esetén is a automatikusan a helyeset klikkelte be.

Az eredmény egy tanulói jogosítvány lett. Ennek lényege szerint a gyerek elvileg úgy vezethetett volna, hogy a motoron mögötte, autóban pedig mellette ül egy gyakorlott vezető. Bizony. Így aztán jól megtanulja majd. Különösen a motoros verziót találtam életszerűnek és egyben biztonságosnak. Úgyhogy ezzel a dologgal nem is fáradtunk sokat, motorozni úgyis tud, az autózást meg rábíztuk Marcosra, azér' autós iskola. Há nem? Vett is, ha jól emlékszem, három leckét, ennek során voltak halpiacon és többször szorítottak le robogósokat és biciklistákat az útról. Marcos nem szereti őket, úgyhogy megértem.

Ezzel aztán el is sajátította az alapokat, valamint eltelt a kellő idő az ideiglenes jogosítvány kézhezvételétől számítva, tehát jöhetett a gyakorlati vizsga. Megjelentünk a helyi buszállomásnál. Kisvártatva megérkezett a többi jelölt és a vizsgabiztos is. Amikor tisztába került vele, hogy ki mit csinál ott, szólt Andrisnak, hogy álljon elő a motorjával, de úgy, hogy előtte megkerüli az állomásépületet. Ez megtörtén, az időigény 40 másodperc volt.

Gyerek beparkolt, mire mondták neki, hogy akkor ez kész, jöhet az autó. Az autó!

Beültek még egy tanulóval együtt és eltűntek. Majd 6 perc múlva visszatértek. Mint megtudtam, a biztos úr elvezette a járművet a vasútállomásig (ami azért fontos, mert az a másik hely, ahol a napi kb. 4 vonat érkezésétől eltekintve garantáltan nincs forgalom), ott aztán átadta a volánt. Kellett nekik menni előre, csinálni egy Y fordulót, ami ugye egyben igazolja, hogy hátrafelé is tudnak haladni, aztán.... ja, nem, aztán ennyi. Kész.

Röpke pár nap elteltével a posta meg is hozta a kártyát. 

Szeretném felhívni a figyelmet az érvényességi időre: 2041. 

Addig is kívánok mindenkinek biztonságos közlekedést, szem előtt tartva, hogy az ennek során történő meghalás nem az egyetlen potenciális következmény, lehet ennél rosszabb is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.