Ezzel tartozom, mégiscsak eltöltöttünk közel másfél évet a szigeten (ahová úgy kerültünk, ahogy itt leírtam).

Ismerkedjünk meg először a hely természetföldrajzával.

Neve tehát  Koh Seh, ami Ló-szigetet jelent, de gonosz elmék fondorlatos munkálkodásának eredményeképpen a Google Maps úgy szerepelteti, mint Koh Ach Seh, ami viszont állítólag Lószar-szigetetnek fordítható. Biztos arra gondoltak, hogy olyan kicsi. Mondjuk lószarnak éppen nagy, de szigetnek tényleg nem: a hossza 900 méter, a szélte 300 ott, ahol a legszélesebb. Így néz ki az égből.

Földrajzi elhelyezkedését bízvást lehet különlegesnek nevezni, minthogy három oldalról Vietnam veszi körül és dél felé, a következő sziget,is már odatartozik az pedig csak 2 km-re van. Gyakran láttuk a hatalmas kompokat, amelyek Vietnamból Vietnamba, vietnami vizeken haladtak, tőlünk úgy 1500 méterre.

Rendes homokos bícs sajnos nincs, pedig állítólag nemrég még volt, csak elvitte a tenger. Talán nem teljesen függetlenül attól, hogy egyrészt praktikus és esztétikai okokból bizonyos területeken megritkították, sőt teljesen eltüntették az eredeti növényzetet, másrészt meg azért csak felhúztak itt pár épületet és kötve hiszem, hogy az ehhez szükséges homokot a szárazföldről szállították volna ide.

A sziget közepe egy kis hegy, a csúcson lehet vagy 50 méter a tengerszint feletti magasság. Ez elegendő a remek kilátáshoz.

Van itt fent egy csinos bunker a háborús időkből...

... és egy ausztrál önkéntes, bizonyos Max létrehozta a Shoe Tree-t, a tengerből a partra mosott papucsok sajátos újrahasznosításával. Kérlek, ne kérdezzétek meg, hogy minek.

Andris felhozott egy függőágyat, aztán ide járt relaxálni, ha nagyon stresszes volt lent az élet.

Kikötni a 100 méter hosszú mólónál lehet, amit már a Marine Conservation Cambodia (MCC) épített magának. Azért kellett ilyen hosszút, mert igen sekély a víz és a szigetet egy klassz kis korallzátony veszi körül, muszáj a hajókat annak külső oldalán tartani. Így legalább, aki úgy akarja, megspórolhatja a kiúszást búvárfelszereléssel, helyette egyből beugorhat a megfelelő helyre a móló végéről.

Minthogy kis településünk létrehozására a sziget nyugati oldalát szemelték ki, naplementenézés céljából át kell kelni a túlsó oldalra. Ez, a megfelelő ösvény használatával, mintegy három percet igényel. Valaki ide is tett egy függőágyat, de ezt idővel ellopták a halászok.

Az eddig elhangzottakat foglaljuk keretbe egy rövid drónviedóval, amit egy Phnom Penhből hozzánk látogató, nem kicsit felszerelt iskola diákjai készítettek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.