2015.09.05. 11:19
Kambodzsai tudósítás I.
Nem lehet tovább húzni, belátom.
Nézzük hát, mi is ez a kambodzsai dolog. Arról már röviden beszámoltam itt, hogy a világ legfaszább állásinterjúját követően alkalmazásba léptem a Marine Conservation Cambodia (MCC) nevű szervezetnél. Most elmesélem, hogy mit is csinálunk, aztán majd azt is, hogyan élünk.
Gyorsan le is írtam, ami eszembe jutott, aztán még gyorsabban úgy döntöttem, hogy feldarabolom, mert amúgy nem lesz emberfia, aki elolvassa. Először bemutatom Az Alapítót.
Az MCC-t 2008-ban hozta létre egy Paul nevű angol. Éppenséggel egy róla, pár napja a The Telegraph online kiadásában megjelent cikk adta az apropót, hogy végre írjak valamit (meg persze az, hogy beköltöztünk egy jó kis házba, ahol még internet is van, bizony). Ennek a cikknek már a címe is utal Paul változatos életére, mert mint volt brit rendőrre hivatkozik rá. Az is volt. Előtte meg iskolás, és a kis Pali tehetsége már ekkor feszegetni kezdte az évszázados korlátokat. Helytelen szülői megítélés következtében egyházi, ráadásul (Angliában!) katolikus iskolába íratták őt be. Miután egy kisebb csíny miatt barátunkat megszégyenítőleg külön állították az aktuális mise alatt, majd ezt követően - horribile dictu - az apáca a fülét is megtépte, és ezért ő az apácát, 7 évesen, egy székkel jól oldalba vágta, másik, de szintúgy egyházi iskolába került. Itt aztán szerzett egy asztalos felszerelést és egy este az osztályteremben elhelyezett Bibliák közepébe csinos lyukakat vágott. Mert hogy Holy, vagy hát holey Bible, ugye. Én ezt, Palikával egyetértésben, szellemesnek gondolom, de az iskola vezetése másképp látta.
A formális oktatási rendszerből, a fentiek fényében nem meglepő módon, talán a kelleténél egy árnyalattal korábban történt kiválása, majd egy rövid drogdíleri karrier után Paul valóban rendőrnek állt, igazolva ezzel a rablóra meg a pandúrra vonatkozó szólás igazságtartalmát. Hogy mi vonzotta őt egy egyenruhás, hierarchikus rendben működő testület felé, ő maga sem érti. Nem is maradt sokáig. Helyette inkább elhúzott Tájföldre, búvároktató lett, feleségül vett egy helyi csajt, csinált négy gyereket és az MCC-t.
Pali bácsi figyel. Le sem tagadhatná, hogy komálja a csikóhalakat.
Paul nem kifejezetten rajong a cégvezetéssel összefüggő aprómunkáért, viszont kiválóan tud politikai kapcsolatokat építeni, ami sajnos elengedhetetlen ahhoz, hogy mondjuk kizárólagos jogokkal legyen egy szigete és az azt körülvevő tenger. Továbbá igen hatékony akcióban, de erről a következő részben.
Paul, Sao a négy gyerek, meg az ötödik, akivel 11 év után most találkozott ismét. Mondom, nem szereti az aprómunkát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.